don’t forget the life you promised yourself
idő-paradoxon
az idő sebeket gyógyít be.
az idő sebeket képez.
mindent, ami én vagyok
én vagyok az a lány a kötött pulcsikkal
meg az alkonyat könyvekkel,
aki igazából mindenen sírna,
de túl jól titkolja.
szeress az elfolyt szempillaspirálommal a szemem alatt és
a kócos hajammal együtt.
szeresd azt a lányt, aki mirelit pizzát süt hajnal háromkor,
mikor egyedül van otthon.
aki mindenhez majonézt eszik
és mindig barackos iceteát iszik.
aki egész nap szívesen alszik.
aki ha ott vagy vele rideg,
de reggelente mindig azt nézi meg legelőször – még mielőtt az ébresztő megszólalhatna – hogy írtál-e neki és ha nem,
mély hiány gyötri.
mert ha hiszed, ha nem, lehet vicces egy ilyen rideg lánytól,
de valószínűleg a nap 24 órájában rád gondol és téged hiányol.
Érzékeny vagyok, mindent érzek, mindenkit érzek
Kendrick Lamar - Mother I Sober
“Sosem tudtam felidézni, hogyan történt. Emlékszem arra, mikor még úgy gondoltam, hogy minden rendben és emlékszem a dühre. Hogy mi volt köztük? Azt nem tudom, de évek és évek…”
Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából
ezeknek bejön a modern meg minden ami más;
ami egy kicsit kitűnik.
de nem fogok hazudni, nekem is az imponál a legjobban, ha valaki igazán kitűnik; ha mer kitűnni.
ha nem is sokkal másabb, mint a járda bal szélén sétáló két seregnyi, egymás háta mögött összesúgó tini, de
hasonlítson rám, mert ez nekem imponál.
legyen két fokkal érdekesebb, mint én vagy, mint mások – nem igazán érdekel – szeresd a modernt meg minden mást. de leginkább engem.
meggybor ajkak
a napfényben vörösbarnának látszó íriszeim siklanak végig vérpiros ajkaidon, melyeket kémlelve csakis az jut majd eszembe – akárhányszor gondolok rá – hogy vagy a vér okozta fémes ízt vagy éretlen, de mégis rejtélyes cseresznyét érzek a számban. száraz, fakó vörösbor. csókod, mint a meggyboros üveg szája. édes, keserédes, félelmetes, halottaknak szédületes.
“Szólj a szívedből akkor is, ha remeg a hangod.”
Mel Robbins: 5 másodperces szabály
magány
nem tudom pontosan ki az a magány, de hallottam már róla. fekete alak, csuklyás fickó, de a kapucni alatt mindig mosolyogva vár rád. tudja, hogy nem örülsz neki, de együtt tudsz élni a gondolattal, hogy ő igenis létezik. nem egy ember a sok közül, akit nem kedvelsz sőt, gyűlölsz. nem fogod tudni megsiratni, provokálni, kiakasztani. ő a magány. így emlegetik és így ismerjük már több milliárd éve. több milliárd éve, téged pedig mégis most talál meg... szemét dög. de mosolyog, fogadd tárt karokkal, majd ha megvendégelted és adtál neki a lelkedből pár szakasztott darabot, kísérd el az ajtóig és csukd rá a kisujjára. ő a magány, kibírja.
azt mondod nem ér, mert te csaltál előbb?
ez nem egy játék, ez egy kapcsolat, de a szemedben félidő közben játékszerré lettem.
“a hangok a fejemben azt mondják, őrült vagyok”
— voices in my head // falling in reverse
Néha békét találunk az egyedüllétben.
inkognitó módban kell
élni az életet.
a karjaidban még az élet se lenne oly keserves.
“A szerelemnek nem kell tökéletesnek lennie. Csak őszintének…”
— A szerelem illata (2021) c. film
egyszavas
egyszavas, szerelmes,
megtört lélek,
levegőt vegyél. kérlek...
fulladásban elhalt,
fájdalmas sóhaj hallatszik,
egy társasház sík tetején.
arcomat csókokkal hinted be,
én pedig csak a távolba meredve, az embereket nézve, mosolyogva azon gondolkozom, hogy vajon miért én.
szép kis véletlen vagy.
az én véletlenem.
ha csókoddal lelket lehetne ölni,
az enyém már holt lenne.
ma is hiányzol, ma sem nagyon
- ahol a semmit találod: 30y
sötét krizantémjaid
a szívemet karcolják
múltban élő szerelmes ritmus
nincs értelme
ez itt a zűrzavar
merengős kérdés
de szeretlek-e még?
ha írtam rólad valami igazán szépet, akkor szerettelek. vagy valami ilyesmi. mi is az a szerelem?
Hogy lehet megtartani egy valaki szerelmét?
Ha nem viszonzod.
~lover of sappho
Amit Ady ír, az üt, mint az ipari áram.
~magyartanáromtól
Ha valakiért a saját szabályaidat szeged meg, az mindennél többet ér.
~lover of sappho
szívem tájéka is feléd savazik.